Project : Legendary

Hát hol is kezdjem. Kalandos két nap volt, de teljesen megérte. Ezek a remélhetőleg hosszú életű sorozatom első részei. Így sokadszor visszanézve is alig hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik. Akkor hát kezdjük is el.
Szerda reggel 4 : ébredek. Nem mondhatnám hogy túl frissen, és üdén, de indulni kell. Öt után léptem ki az ajtón, hat után értem ki a reptérre. Egy gyors cigi, mondom gyorsan bechekkolok. A vészkijárathoz kértem a jegyet, hogy kényelmesen elférjek. Majd irány a terminál. Eddig még nem is volt gond, csak mikor kiderült, hogy Ferihegyen nem lehet sehol dohányozni... És még bőven volt időm az indulásig. Aztán egy laza 2 órás repülőút Brüsszelbe. A változatosság kedvéért itt sem lehet dohányozni. Fasza. Majd 2 órás átszállás, és 3 órás gyilkos, kényelmetlen utazás után megérkeztem Malagára. Kimegyek a találkozási pontra, és várok... vagy 5 percet, de mivel már nem bírom tovább, és nem jött senki értem spuri ki a reptér elé, és cigi-cigi-cigi. Nagyon kellett. Aztán vissza. Beülök a kávézóba ahol találkoznom kell a főnökkel, veszek egy kávét meg egy vizet. Sehol senki aki engem akarna. Úgyhogy várok türelemmel. Mivel én nem tudom, hogy kit keresek, ezért nem is tehetek mást. Épphogy megiszom a kávémat, amikor jön valaki felém. Hosszú ujjú kigombolt ingben, az ujjak feltűrve könyök fölé. Hosszú farmernadrág, és papucs. Megkérdezi, hogy én én vagyok-e. Bemutatkozás után irány a kocsi, és már száguldozunk is lefelé La Linea-ba. Végig dumáltuk az utat, nagyon jó fejnek tűnt. Út közben ebéd a kikötőben, chilli egy mexikói étteremben, majd kirak a szállodánál. Elmodja hova menjek másnap délben.

Kicsit később átsétáltam a határon, megkeresni, hogy hova is megyek pontosan nehogy eltévedjek.

Este kicsit bementem a szétnézni La Linea-ba.

A strandra csak nem jutottam ki, de nem baj. Lesz még alkalmam bőven. Másnap bementem, tökéletesen időben érkeztem. Körbevezettek a cégnél, aztán leültem beszélgetni a fejlesztés vezetővel. Beszélgettünk sok mindenről, de javarészt szakmai dolgokról. Aztán bemutattak a csapatnak, és kimentünk ebédelni a kikötőbe. Utána vissza a céghez. Úgy volt, hogy lesz még valami délután is, de nem volt semmi. Nem mondtak semmit, nem tudtam mi van. Hallottam, hogy ebédnél beszélik, hogy pénteken, meg jövő héten is lesznek még interjúk, mondom biztos meghallgatnak mindenkit és utána döntenek. Eljött az indulás ideje, elköszönök mindenkitől, nem tudva találkozom-e még velük. Elindulunk, a kocsi odaát van, visznek vissza a reptérre. Majd amikor sétálunk kifelé Gibraltárból közli velem a főnök, hogy nem volt délután rá ideje, hogy a papírokat elintézze, de fel fogja ajánlani az állást. A hazautam ennek fényében telt. A Brüsszeli több mint 6 órás várakozás sem volt olyan gáz. Bár még nem volt hivatalos, de akkor is.

Péntek délután már meg is érkezett a levél. Olyan szép, lehet bekeretezem. :)